A Galambdúc létrehozása azzal is járt, hogy a saját lakrészünket is alakítani kellett. Lelkesen vetettük bele magunkat a munkába, ami azzal kezdődött, hogy elkezdtünk mindent átnézni, szelektálni majd becuccolni a megmaradó holmikat – megvédendő portól, kosztól, mocsoktól – az egyik szobába.
Nagyon tudatosnak kell annak lenni, aki TÉNYLEG csak azt veszi meg, amire valóban szüksége van, illetve amire már nincs szüksége, azt nem elteszi egy jó helyre a háza egy bizonyos pontjára – pince, padlás, nem használt szoba, erkély, kamra – a “Valamire majd még jó lesz!” felkiáltással. Megvallom őszintén, nálunk is gyűltek a dolgok. Az eltelt években voltak fellángolásaim, amikor nekiláttam és rendszereztem, egyszerűsítettem de valahogy soha nem értem egészen a végére.
Most megvolt a kellő motiváció.
Sok poszt, újságcikk, riport szól arról, hogy mennyire teleszemeteltük bolygónkat. Nem vagyok vérzöld – huh! ez durva színösszevonás – de azt gondolom, ha minden egyes ember tudatosabban gondolkodik, a sok apró tett, jószándék összeadódik, és világrengető dolgokat lehet elérni.
Ez egy jó kis cikk ebben a témában, érdemes elolvasni szerintem.
https://kornyezetvedelem.weebly.com/blog/mit-tehetsz-a-foldert#
Szóval nekiláttunk, így a nem használt ruhák – amit egy éve nem vettél fel… – gyűjtőkonténerbe, nem használt bútorok eladva vagy elajándékozva, régi játékok oviba, és így tovább. Sajnos azért így is maradt egy konténernyi cucc, ami szeméttelepen kötött ki. Megdöbbentő volt látni, hogy ennyi holmi vált feleslegessé tucatnyi év alatt és éltünk velük egy fedél alatt. Jó kis lecke volt, maradandó tanulsággal!
Az érzés most, hogy már rend van, rendszer, egyszerűség, szellős szekrények, átláthatóság, egyszerűen JÓ!
Ahhoz, hogy új, különálló bejárat készülhessen az apartmanhoz, meg kellett erősíteni a meglévő falazatot, ezen a képen ezt látjátok. A bejárati ajtó még ablak volt akkor! 🙂
Itt pedig a két szorgos lakatost, akikre rábíztuk a feljárat elkészítését is.
Ha felértek a lépcső tetejére, csodálkozzatok rá a gyönyörű kilátásra, majd lépjetek az előtérbe. Drága szüleim konyhabútorának egy részét helyeztem el itt, más funkciókat adva a berendezés elemeinek. Híve vagyok az egyszerűségnek, oda vagyok a fából készült bútorokért. 🙂
Hamarosan tovább kalauzollak benneteket a Galambdúcban!
“Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.” Jókai Mór
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: