Rengeteg nő életében – tetszik vagy nem – a konyha előkelő helyet foglal el a lakás helyiségeinek sorában. A magam nevében beszélve, én imádom a helyet!
Ha a gyerekek hazajönnek, biztos, hogy itt ülünk le beszélgetni. Ha vendégek jönnek valamiért ők is itt ragadnak. A nagy családi összejövetelek idején az ünnepi ebéd után sem akaródzik felkelni senkinek a konyhaszékről!
Gyermekkoromban, a szülőcsaládomban is ugyanígy volt ez.
No és ne feledkezzünk meg a kulinális élvezetekről sem. Jómagam úgy vagyok az ételkészítéssel, hogyha van kedvem alkotok, ha nincs főzök! 🙂
A Galambdúc konyháját is nagyon szeretem, de ezt másért. Tervezgettem tervezgettem, s így nézegettem az interneten található csodakonyhákat egy kis inspirációért, mikor elém keveredett egy kép egy szépen felújított román Bonanza tálalószekrényről. Biztosan sokan ismeritek ezt a bútorcsaládot, a 70-es években nagyon sok magyar család lakásában megtalálható volt.
Rögtön tudtam, hogy az apartman konyhájában hasonló lesz, és magam fogom átalakítani! Így következett a böngészés a neten, használt Bonanzák után. Szerencsésnek mondhatom magam, mert két héten belül a műhelyemben, – nagyképűen műhely, egyébként a garázs – pihent egy. 
Nagyon élveztem az egész folyamatot, szabtam, varrtam, agyaltam, aztán következett a csiszolás, festés, stencilezés. A legizgalmasabb rész az volt, amikor a munkalapba bele kellett vágnom a mosogatót. Megnéztem egy oktatóvideót, s tudással felvértezve nekiálltam az új dekopírfűrészemmel!
Kicsi lett a lyuk.
Nekiestem újra.
Nagy lett a lyuk.
Erősen vakartam a fejem, aztán a Facebook egyik barkács csoportjához fordultam segítségért. Hű! Mi mindent kaptam az arcomra!! A kommentelők 1. leszúrtak, hogy miért fogtam ilyen munkába, 2. leszúrtak, hogy miért nem hívtam mestert, ha nem értek hozzá, 3. közölték, hogy ez menthetetlen ügy, vegyek másik munkalapot. Három pasi kért képet az elbaltázott lyukról, és valóban segítő szándékkal tanácsokat adtak. Innen is köszönöm fiúk!
Mint látjátok, a bútor elkészült, felszereltük, konyhává tettem.
És nagyon-nagyon büszke vagyok!
“Senki nem jön úgy vissza egy utazásról, ahogyan elment. ” Graham Green
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: